Zalo-Ghurhoz hasonlóan, én is elég régóta nem írtam semmit. Legutóbbi cikke egy olyan gondolatra emlékeztetett, ami először júniusban jutott eszembe, miután elvesztettük a háborút. Akkoriban azon tűnődtem: hogyan válhatott valaki, aki egy barátjának tett szívességből kezdte el játszani ezt a játékot, azzá, aki régiók elvesztéséért és meghódításáért, a diplomácia alakításáért és világháborúk kirobbantásáért felelős?

Az ötlet az volt, hogy megírjam az emlékirataimat, a 103. naptól kezdve egészen napjainkig, visszatekintve azokra a döntésekre és eseményekre, amelyek oda vezettek minket, ahol ma vagyunk. Zalo-Ghur végre megadta nekem a motivációt ehhez, így ezzel az első fejezettel egy olyan sorozatot indítok, amely történelmi és önéletrajzi beszámolóként szolgál majd az Eclesiarban tett utamról.

103. nap – Az utazás kezdete

Azon a napon született martial_ant . Mivel akkoriban még nem volt nagy baby boom, valószínűleg én lettem volna a leghíresebb játékos aznap – ha Aduch nem döntött volna úgy, hogy pontosan ugyanazon a napon születik meg, és ezzel elrontja a pillanatomat.

A történet RL-ben kezdődött egy helyi kocsma bárjában (hol máshol kezdődhetne?), miközben valami focimeccsre készültünk. Omnihogar mellettem ült, és egy ponton elővette a telefonját, megnyitott egy furcsa alkalmazást, és rákattintott a Work and Train (Munka és vonat) gombra.

Azt mondta, hogy az SPMarine rábeszélte, hogy regisztráljon, hogy búzát arathasson a cégénél. Odaadta a telefont, hogy lássam, milyen a játék, és hirtelen elkezdtek bevillanni a visszaemlékezések.

1. és 5. negyedév közötti élelmiszerek. Monetáris piac. Csaták. Politikai pártok, újságok...

Mindez emlékeket hozott vissza a 2000-es évek végéről és a 2010-es évek elejéről, amikor még gyerek voltam, hasonló játékot játszottam – e műfaj úttörőjeként kerültem a szabályok megszegését –, és csevegve vitatkoztam a valuták árfolyamairól és a megvívandó csatákról. Körülbelül tíz percbe telt, mire felvettem a kapcsolatot az SPMarine-nal, kaptam egy ajánlói linket, és regisztráltam, hogy segítsek neki a búzával, és megnézzem, miről is szól a játék.

És micsoda fogadtatás volt.

A háború borzalmainak kellős közepén érkeztem. Szlovénia, Eprofi elnök vezetésével, megszállta Horvátország nagy részét, és megakadályozta, hogy felszabadítsuk a területünket. A világ káoszban volt, ahol 4 szövetség harcolt két oldalként egymás ellen, sok kisebb ország segítségével. Akkoriban nem értettem teljesen, hogyan működik a diplomácia és a háború, ezért a többi információért látogasson el a wikire a második világháborúról szóló további részletekért.

De a figyelmem gyorsan másfelé fordult. A horvát piac valahogy még nagyobb káosz volt, mint a csatatér. A pénzpiaci spreadek szörnyűek voltak, az általános piac gyakorlatilag üres, és ez az újszülött, alig felszereltséggel és nagyon alacsony szinttel, ami lehetetlenné tette a harcot, úgy döntött, hogy azt teszi, amiben a legjobb.

Csupán autizmussal és túl sok szabadidővel felvértezve, első néhány napján már átvette az irányítást Horvátország általános és pénzügyi piacai felett. Horvátországnak akkoriban mindössze hét vagy nyolc aktív szereplője volt, így nem volt különösebben meglepő, hogy Manga elnök az első hetem alatt észrevette, hogy van egy új szereplő, akinek a figyelme nem korlátozódik csak a hatalmas mennyiségű fegyver és medikitet elégetésére. Nyilvánvalóan a kicsi cégeket is tudott vezetni és piacot menedzselni.

Valamikor a 108. nap környékén a baba Horvátország gazdasági és pénzügyminisztere lett, ami az első szerepem volt ebben a játékban. És ez volt politikai karrierjének kezdete. Ami az SPMarine-nak végzett kattintgatós munkával kezdődött a cégénél, az gyorsan az összes horvát vállalat feletti uralom átvételévé és a termelés felügyeleté vált, hogy a harci kutyák egymás torkát haraphassák. (A pontos dátum sajnos ismeretlen, mivel a játék nem tárol elég történelmi adatot az ilyen dolgokról.)

 

Folytatás következik...

A következő fejezetekben a történet a horvát területek felszabadítására és a második világháborúban szerzett első tapasztalataimra, az ország újjáépítésére, az első nagyobb bel- és külpolitikai vitákra, a horvát és a globális politika alakításában való egyre növekvő szerepvállalásomra, és természetesen arra a dologra fog összpontosítani, amit mindannyian a legjobban élvezünk:

háborúk – és az azokkal járó összes dráma.

 

Minden fejezet prémium kiadása tartalmaz egy képernyőképet vagy más emléket az adott időszakból.