Ahogy ígértem, itt van emlékirataim második része. Az előző kiadásban lehetőségem volt találkozni néhány olyan emberrel, akik meghatározták a korai éveimet. A mai kiadás a kormányzati tagságom első lépéseire, a második világháború végére és a NAP-ra, valamint azokra a bel- és külpolitikai fejleményekre összpontosít, amelyekben elkezdtem részt venni. Mindenki, akit itt említettünk, fontos, és a jövőbeli fejezetekben számos kulcsszereplőként fog feltűnni, ezért ne feledkezzünk meg róluk.

A korszak katonai és diplomáciai vonatkozásai

Katonai fronton a BFTE szövetség vezette koalíció (egyike azon ritka szövetségeknek, amelyek az első napomtól a mai napig csak nevet változtattak, miközben megtartották ugyanazt vagy hasonló vezetői és országcsoportot) ragadta magához a kezdeményezést a háborúban, és elkezdte aratni a győzelmeket a csatatéren.

Az USA a vereség szélén állt, Brazília külön NAP-ot írt alá, Horvátország pedig szövetségesei segítségével megkezdte utolsó megszállt régiója, Pula felszabadítását. A GhostOfForest vezette lengyel harcosok hihetetlen erőfeszítéseket tettek, annak ellenére, hogy a másik oldalon Cimi állt a játék akkori talán legelitabb MU-jával, más nagyszerű szlovén harcosokkal együtt. Ezután átvettük a kezdeményezést, és ellentámadást indítottunk Szlovénia központi régiói ellen. Egymás után estek el a szlovén régiók, míg végül csak Jesenice és Ljubljana maradt .

A haladásunkat követően Manga bevont engem és Babót a szövetségi tárgyalásokba, hogy tanácsot adjunk neki. A szlovénok tudták, hogy a háború elveszett, és teljes függetlenséget ajánlottak Horvátországnak, ami minden kérésünkkel egybeesett. Harreki, mint a BFTE vezetője, ennek ellenére ragaszkodott Szlovénia teljes megalázásához (épp most vettem észre, hogy a legnagyobb bűnöző, aki valaha Eclesiarba tette a lábát, törölte a fiókját, így sajnos nem tudok linket adni). Azt követelte, hogy irtsuk ki őket, mielőtt bármilyen NAP-ba beleegyeznénk, és ragaszkodott ahhoz, hogy még aznap támadjuk meg Jesenicét, utána pedig Ljubljanát a teljes megsemmisítés érdekében.

Ekkor tett Manga valamit, ami felmagasztalta a szememben, és minden hibája ellenére megmutatta, milyen ember tud lenni. Ahelyett, hogy Jesenice-t megszállta volna, úgy döntött, hogy pingpongot indít Maribor és Novo Mesto között , ellenállva szövetségeseink nyomásának, ahelyett, hogy megalázná az ellenséget. Bár a BFTE vezetése rendkívül elégedetlen volt ezzel a döntéssel – ami később a tagsági kérelmünk elutasításához vezetett, valamint számos más, Manga és a BFTE között történt fejleményhez, amelyekről később beszélek –, az ellenségünk iránt tanúsított tisztelet kétségtelenül az egyik fő oka volt annak, hogy a második világháború egyben az utolsó háború is volt Szlovénia és Horvátország között. Aláírtak egy nemzeti békemegállapodást Szlovéniával, és végre megkezdődhetett az újjáépítés.

Ennek az időszaknak a gazdasági vonatkozásai

Az első feladatom a saját vállalataink és gazdaságunk felépítése volt. Horvátország úgy döntött, hogy egy kommunista stílusú gazdasági modellt fogad el, amely az akkori, Harreki vezette bolgár rendszeren alapult. Ahhoz, hogy ez a rendszer működjön, szükségünk volt egy állami számlára, ahová minden játékos átutalhatta volna a vállalatait, és amelyet játékosok adományaiból finanszíroztak volna. Pontosan ezt hoztuk létre. Azonban később hibának bizonyult, hogy a holdingot a ZDRUG katonai egység – ma Horvát Hadsereg néven ismert, és a Manga tulajdonában volt – alá helyeztük. Bár minden állampolgár hozzáfért, a végső szó az MU elnökének és tulajdonosának volt. Agresszívan kezdtük. A polgárok aranyat adományoztak ellátmányért cserébe. A probléma az volt, hogy egyszerűen nem volt elég vállalatunk: az ország csak néhány hete létezett, és sok játékos nem kapott elegendő ellátmányt ahhoz, hogy teljes keretét felhasználja. Ez vezetett az első nézeteltérésekhez.

Továbbá Mangának az volt a szokása, hogy késő este elköltötte az összes horvát kuna (HRK) holdingját, szörnyű áron aranyba váltva azt az MM-en, majd felszerelést és boostereket vásárolt a BH vadászathoz. Ez növekvő elégedetlenséget váltott ki sok játékos körében, leginkább az SPMarine, az El Scorpion , a Motorina és mások körében, akik nem értettek egyet azzal a nézetével, hogy elnökként valahogy „egyenlőbb” mindenki másnál. Ez az elégedetlenség végül a memoárok egyik következő kiadásában fog forrni.

A háború utáni diplomáciai offenzíva

Az ebben az időszakban kezdődött utolsó jelentős fejlemény egy diplomáciai offenzíva volt – de ez nem más országok ellen irányult. Ehelyett szétszórt horvát játékosokra koncentráltunk, akik mivel Horvátország vagy nem létezett, vagy megszállták, olyan országokban játszottak, mint az USA, Macedónia, Japán és másutt.

Ennek az offenzívának a koronaékszere Nebra volt – akinek a fiókját szintén törölték –, aki talán akkoriban a legerősebb horvát tank volt. Japánban játszott, és a második világháború, valamint korábbi tevékenységei miatt gyűlölte a BFTE-t. Néhány játékos, aki ebben az időszakban csatlakozott hozzánk, többek között Jiren , WonderBoy , Markoman , Murkoff, Crni bombarder és sokan mások, akikre sajnos már nem emlékszem. Néhányan közülük soha nem tértek vissza , ehelyett úgy döntöttek, hogy idegen földön hagyják csontjaikat. Mások hazatértek – és visszatérésük hamarosan belülről kezdte átalakítani Horvátországot.

A háború véget ért, de az azt követő béke maga is problémákat hozott. Már kezdtek felszínre kerülni a nézeteltérések a gazdaság, Manga vezetése és Horvátország nemzetközi rendben elfoglalt helye körül. Ezeket a feszültségeket, valamint a közösség új tagjainak megjelenését a következő kiadás tárgyalja.

A prémium kártya nem üres – köszönöm a támogatást.