Miután felfedezték, hogy a föld nem termel pénzt, a kormány egy forradalmi módszert tanulmányoz: az iparépítést.

Brazília behatol Chilébe és bővíti területét. A térkép bővül, a tábornokok ünnepelnek, a Kongresszus pedig 100%-ban imperialista marad.

Csak egy apró probléma van:

A terület nem fizeti a számlákat.

A hódítás viszonylag egyszerű. A nehéz az, hogy négyzetkilométereket termeléssé, iparrá és vagyonná alakítsunk.

Ezért, miközben bátor stratégáink azon vitatkoznak, hogy melyik határt hódítsák meg holnap, a közgazdászok egy veszélyesen forradalmi ötletet javasolnak:

Mi lenne, ha gyártanánk valamit?

A következő lépésnek a terjeszkedés fejlesztéssé alakításának kell lennie: a termelés megerősítésének, az infrastruktúra kiépítésének és az ország iparosításának. Végül is egy nagy Brazília jól mutat a térképen, de egy gazdag Brazíliát sokkal nehezebb megszállni.

És a jövő még nagyobb ambíciót tartogat: felkészíteni az országot a katonai, majd végül a nukleáris fegyverkezési versenyre.

De nyugodj meg.

Az atombomba előtt talán bölcs dolog lenne kitalálni, hogyan finanszírozzuk azt a gyárat, amely megépíti.

A képlet egyszerűnek tűnik:

  • Először is meghódítottuk a területet.

  • Aztán vagyonra tettünk szert.

És csak akkor kérdezzük meg, kinek van még képe velünk szórakozni.

Mert egy ipar nélküli birodalom csak egy nagy térkép.

És sajnos egy nagy térkép nem hoz pénzt.