Az Ecclesiar világa hamarosan megváltozik.

Szeptember 4-től a háború már nem az az egészséges játék lesz, ahol az egyik ország addig támadja a másikat, amíg az el nem tűnik a térképről. Mostantól lesznek céljaink, határidőink, tárgyalásaink, következményekkel járó szövetségeink, sőt, még egy történelmünk is, amely rögzíti a döntéseinket.

Végül.

Most már mindent rosszul is csinálhatunk, de dokumentációval.

Miközben a világ okosabb háborúkra készül, Brazília egy sokkal bonyolultabb problémával néz szembe:

Hogyan lehet meggazdagodni?

Mert a terület meghódítása nagyszerű dolog. Presztízst hoz, megváltoztatja a térképet, és boldoggá teszi a hadvezért.

Csak egy apró hátránya van:

A terület önmagában nem termel.

Brazília leigázhatná Chilét, befesthetné zöldre az egész térképet, és hazafias beszédet mondhatna. De ha utána nincs ipar, termelés és infrastruktúra, akkor csak egy hatalmas országunk lesz, hatalmas számlával.

És akkor jön a legveszélyesebb ötlet, amit valaha a Kongresszus elé terjesztettek:

gazdasági fejlődés.

Igen, a termelés.

  • Gyárak.

  • Cégek.

  • Infrastruktúra.

Ami nem robban fel, és pont ezért, az általában kevesebb tapsot kap.

A furcsa az, hogy már mindenki a nukleáris fegyverkezési versenyre gondol.

Tudni akarjuk, hogy kinél lesz a bomba.

Kinek lesz több bombája?

Kinek fog sikerülni elpusztítania kit?

De van egy kellemetlen kérdés:

Ki fogja mindezt legyártani?

Mert talán az igazi brazil nukleáris fegyverkezési verseny nem egy rakétával fog elkezdődni.

Kezd egy gyárral.

A kormányzat folytathatja a vitát arról, hogy ki imperialista, szocialista, centralista, vagy bármilyen más szót használ, ami azt a látszatot kelti, mintha politikát csinálnánk.

De végső soron valakinek elő kell állítania valamit.

Brazília legnagyobb ellensége talán nem a szomszédos országa.

Talán az a régi szokás, hogy a hatalom kizárólag területfoglalással építhető.

Az új Prédikátor könyve valami érdekeset fog tanítani:

A háborúknak időkorlátjuk van. A megszállások átmenetiek. A szövetségek drágák. És még a bombákat is lehet hatástalanítani.

A gazdaság azonban továbbra is beszedi a bérleti díjakat.

Talán itt az ideje, hogy Brazília elérjen valami igazán nehéz dolgot:

jólét.

Aztán elkészítjük a bombát.

Vagy nem.

Attól függ, mennyibe kerül a gyár.

A köztársaság bolondja