A számok aggasztó történetet mesélnek. Egy hét alatt a Fülöp-szigetek aktív lakossága 25 játékosról csak 9-re esett vissza, ami 64% -os csökkenés.

Hová tűntek a többiek?

Pletykák terjednek az egész közösségben. Néhányan azt állítják, hogy külföldre mentek, hogy jobb lehetőségeket keressenek. Mások sötétebb lehetőségeket suttognak, bár nincsenek megbízható információk, melyek alátámasztják, hogy mi történt azokkal, akik eltűntek a játékból.

Egyelőre senki sem tudja a teljes történetet.

De talán a legfontosabb kérdés nem az, hogy hová mentek a játékosok, hanem hogy miért veszítette el oly sokan a vágyat, hogy maradjon.

Nehéz elkötelezettnek maradni egy nemzet iránt, amikor már nem látjuk a térképen. A nemzeti büszkeséget nem csak egy név tartja fenn. A játékosoknak kell valami, amit megvédhetnek, valami, amit felépíthetnek, és ahol büszkén hazatérhetnek.

Terület nélkül még a legerősebb hazafiság is elhalványulhat. A csaták értelmét vesztik. A függetlenség ígéretei távolra nyúlnak. És végül, a naponkénti bejelentkezés már nem tűnik értékesnek.

Szóval, hol vannak most a Fülöp-szigetek?

Földrajzilag, valahol a Csendes-óceánon. A többi játékos szívében, talán még életben van. De az Eclesiar politikai térképén úgy tűnik, a jelenléte nem több, mint egy halványuló emlék.

Mint a parton hagyott lábnyomok, a Fülöp-szigetek jele egy pillanatra megmarad. Aztán a hullámok megérkeztek, és elmosták, ami egyszer ott volt.

Kilenc maradt ott, ahol a huszonöt egyszer állt.

A kérdés az, hogy ezek a kilencek életben tudják-e tartani a nemzetet - vagy egy nap a Fülöp-szigetek nem csak a térképről fog eltűnni, hanem azoknak az emlékeiből, akik egykor harcoltak érte.

Mert egy nemzet nem tűnik el, amint elveszíti a földjét. Néha eltűnik, amikor az emberek már nem hiszik, hogy van ok visszatérni.